Aktív kárrendezést is vállalnak a nagyobb kötelező gépjármű biztosítók
Az aktív kárrendezés valahogy kimaradt a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás (KGFB) törvényi szabályozásából, de egyes biztosítók, sőt alkusz cégek is vállalja, hogy az ügyfél helyett eljárva megjavíttatja a sérült járművet.
A kötelező gépjármű felelősségbiztosításnál az aktív kárrendezés azt jelenti, hogy a károsultnak nem a károkozó biztosítójánál kell elintéznie a gépjármű eredeti állapotba való visszaállítását, hanem a saját felelősségbiztosítója veszi kézbe az ügyet. Azaz a saját biztosító számol el a károkozó biztosítójával, ezzel is tehermentesítve a károsultat.
A nagyobb biztosító társaságok támogatják ezt a megoldást, hiszen ha ezt jogszabály írná elő, akkor az autótulajdonosok nem a legolcsóbb biztosítást keresnék, hanem azt, amelyik a leggyorsabban és a legkorrektebben intézi el a kárukat. A kisebb biztosítók viszont – a plusz-költség miatt – tiltakoznak ez ellen.
Az utóbbi években a biztosító társaságok évi 130 milliárd forint körüli díjbevételhez jutottak a KGFB-ből, a kárkifizetés pedig 90 milliárd forint körül ingadozik a MABISZ adatai alapján. Az egy kárra jutó összeg 450-470 ezer forint (PSZÁF statiszta).
A nagyobb gépjármű felelősségbiztosítók évek óta aktív kárrendezést folytatnak egymás között, és több biztosító kifizeti a KGFB-s ügyfelének más által okozott kárt, ha az ügyfélnek CASCO biztosítása is van nála. Ez utóbbi miatt követel most hatalmas összeget a MÁV Biztosító Egyesület felszámolása során több biztosító társaság. A CASCO alapján kifizetett KGFB kárt ugyanis nem tudták a MÁV Egyesület csődje előtt behajtani az egyesületen.
Sok járműjavító műhely vállalja, hogy a hozzájuk bevitt törött autók kárát felvetetik a károkozó biztosítójával, majd javítva adják át a járművet a tulajdonosnak, majd maguk számolnak el annak biztosítójával. Mindig van azonban a piacon néhány “fizetni nem szerető” biztosító, így ha annak ügyfele okozta a kárt, akkor annak az intézését nem vállalják a műhelyek.
A jövőben várható szabályozások nyilván tisztázni fogják a biztosítási piacon uralkodó “sokszínűséget”, amellyel talán elérhetővé válik az az ideális állapot, amikor olyan biztosító társaságok kezelik a kötelező biztosításokat, amelyek nem a kármentes ügyfelekből akarják finanszírozni az egyébként nem ennyire jól jövedelmező tevékenységeiket, illetve nem az alacsonyan tartott KGFB díjakkal akarják magukhoz csábítani az ügyfeleket, akik aztán egy esetleges káresemény során kénytelenek megtapasztalni egy kisebb biztosító társaság nyilvánvaló, vagy kevésbé látható hiányosságait.